A rúnák titkai
2007 október 2. | Szerző: Lylia |
A rúnák alfabetikus jelek, az észak-európai népek használták az I. századtól kb. a középkorig. Keletkezésüket homály fedi, eredetükről több nézet alakult ki, vannak, akik a rúnákat a római írás egyenes folytatásának vélték, míg mások a görög írásból vezették le. Karl Weinhold német tudós vetette fel, hogy a rúnák észak-itáliai- etruszk közvetítéssel kerültek a germánokhoz. Azonban néhány rúnát egyáltalán nem lehet az itáliai írásjelekkel párhuzamba állítani. A tudósok feltételezése szerint, ezek a jelek valamilyen kultikus célokat is szolgáló, díszítésre is használt jelekből alakult ki. Érdekességnek számít a rúnák szigorú sorrendje, ami szintén teljesen eltér a földközi-tenger partvidékén használt írásjelek sorrendjétől. Ebben hasonlóságot mutat a kelta ogham írással. A rúnák sorrendjének titka feltehetőleg mágikus és számmisztikai alapokon nyugszik. Egy-egy jelet a szövegen belül mágikus célzattal gyakran meg is fordítottak.
Ahhoz, hogy a rúnákat jobban megismerjük, vissza kell nyúlnunk az ógermán mitológiába.
Maga a „rún”, „rúna” szó a germán nyelvben titkot, rejtélyt jelent. A mítosz szerint a rúnákat Odin, a germánok főistene, aki az okkult tudás félszemű istene volt, szerezte meg az emberiségnek, midőn az Yggdrasil ágairól saját dárdájától átdöfve függött kilenc napos-éjen át, étlen-szomjan egészen addig, amíg elérte az alatta fekvő mágikus pálcákat. Miután megszerezte a rúnák titkát, újjászületve ereszkedett le a fáról: Az Eddában így olvashatjuk:
„Függtem, tudom,
A szélfutta faágon,
Kilenc éjen át,
Dárdával átverve,
Odinnak áldozva,
Áldozva magamat magamnak,
Odafenn a fán,
Gyökere hol támad,
Titok mindeneknek.
Kenyérrel nem kínáltak,
Ivótülökből inni;
Fürkésztem mélységeket,
Megleltem rúnáim,
Rikoltva mind felszedtem,
Földre visszazuhantam.”
Azon kívül, hogy írott ábécé volt, szimbólumrendszerként is alkalmazták mágikus célokra és jóslásra. Alakjuk és jelentésük feliratokban és kéziratokban maradt fönn.
A legfontosabb különbség, ami megkülönbözteti a rúnaábécét más ábécéktől, az, hogy minden egyes betűnek, vagyis rúnának jelentése van. Például ábécénk első három jelének, az “á”, “bé”, “cé” kiejtett hangoknak semmi értelme, viszont az első három rúna: “fehu”, “uruz” és “ţhurisaz” létező szavak a germán nyelvben, jelentésük: nyáj, mamut és óriás. A rúnáknak mágikus és vallásos jelentése is volt, ezáltal vált az írás egyszerű folyamata mágikus cselekvéssé. Azon kívül, hogy jóslásra is alkalmazták, varázsigéket is alkottak belőlük.
Ma újra felfedezik a rúnák szimbólumrendszerét, és mérhetetlen népszerűségnek örvend a rúnajóslás. Kulcsot ad kezünkbe ahhoz, hogy megértsük ősi népek ma is eleven gondolkodásmódját, azokét, akik a rúnákat megalkották, és sokat tanulhatunk egy olyan életmódtól, ami talán egyedibb módon kapcsolódott a természetes világhoz és a szellem birodalmához, mint a miénk.
A jeleket eleinte nem írták, hanem vésték vagy faragták. Írásuk-olvasásuk a kultikus feladatokat is ellátó ún. rúnamesterek kiváltsága volt; csak ők olvashatták, róhatták.
Az ősi rúnaírás feliratos emlékei fegyvereken, használati tárgyakon, dísztárgyakon, amuletteken, stb. egyaránt megtalálhatóak. Skandináviában sziklákon és sírköveken (Ún. rúnaköveken) is előfordulnak. ezek az emlékek főként a III.-VIII. századból származnak. Sok felirat nem tartalmaz egyebet, csak a Futharkot, vagy egy-két izolált rúnajelet. A 24 jelből álló rúnaírás nyelvileg is felhasználható emlékeinek száma 100 körül van.
A teljes rúnasor Skandináviában 16 jelre rövidült le. Ezt a rövidebb rúnasort már nem csak mágikus célokra használták, és így Skandinávia egyes részein még a XVII. században is használatban voltak. A XIII. században Dániában még törvényeket is rögzítettek rúnákkal (pl. Codex Runicus). A tovább egyszerűsített ún. svéd rúnákat a svéd falvakban helyenként még a XX. század elején is el tudták olvasni.
A viking korban igen sok skandináv – norvég és dán – eredetű rúnafelirat került a brit szigetekre. Az eddig ismert angolszász rúnaemlékek száma igen csekély: mindössze néhány tucat. A legrégibb a VII. század derekán keletkezett, azonban túlnyomó többségük csupán rövid felirat.
Az északi-tengeri germánok, nyelvjárásaik hagyományához mérten a 24 jelből álló rúnasort hamarosan több új jellel egészítették ki. Egy, a Temzéből kihalászott késen, mely 700 tájékáról származik, már 28 rúnát tartalmazó feliratot találtak. Ugyanennyi rúnát találtak egy, a VII. századból származó kéziratban. A későbbi angolszász rúnaemlékekben további új rúnák keletkeztek. A híres óangol Rúnaének (IX.-X. század) már 33 jelet alkalmaz, bár ezeket az ének maga külön, szövegszerűen nem említi. Ez a bővített angol rúnasor a következő:
A rúnaírás a déli germánok körében is elterjedt, emlékei jobbára a népvándorlás korából maradtak ránk. Számuk igen gyér, főleg amuletteken található mágikus feliratok.
A kereszténység felvételével a rúnaírás fokozatosan megszűnt, helyét a latin betűk foglalták el.
A rúnákat általában csontba, fába vagy sziklába vésték. A jósláshoz használt rúnakészletet leggyakrabban csontokra vagy kis fadarabkára rótt rúnák alkották. Különösen kedvelt voltak a szent fák vagy rénszarvasagancs csontdarabkái, de véstek rúnákat kagylókra, kiszárított vagy kiégetett agyagdarabkákra, apró, lapos kavicsokra is. A rúnakészletet kis bőr- vagy lenzacskóban tárolták, néha valamely állat gyomrából kikészített zacskóban, esetleg teknősbéka páncéljában.
A rúnákat gyakran mágikus szigillumként, pecsétként használták. Például a Sowulo rúnát gyakran vésték kardpengére, másokat ivókürtökre, vagy egyéb személyes tárgyakra. Az erő és születés rúnákat terhes asszonyokra alkalmazták, hogy megkönnyítsék a gyerekszülést, vagy betegségek gyógyítására. Talizmánokra szintén gyakran véstek rúnákat.
A rúnák az egyén és az Univerzum vonatkozásában leírják az egyes energiaszinteket és energiaáramlatokat. Különböző világelképzeléseket foglalnak össze, ezeket képi formában jelenítik meg, így lehetővé teszik azok koncentrációs fókuszként való felhasználását a mágikus és misztikus szertartásokban, akár önmagukban, akár egymással való kombinációikban.
Az egyes rúnákhoz kapcsolódó erőket azzal tudjuk megidézni, ha vizualizáljuk magát a rúnát, és közben kiejtjük a nevét, prózában, vagy énekelve. Így közvetlen csatornát teremtünk az univerzális energiákhoz.
Nem szabad azonban a rúna ABC-t összekevernünk a kelta népeknél elterjedt Ogham – abcvel.
Kommentek