Imbolc

2007 február 1. | Szerző: Lylia |

A nappalok egyre hosszabbak, ébredezik a természet körülöttünk. A hóvirágok már áttörték a fagyott talajt, és az avaron keresztül kikandikálnak. Habár még mindig hűvös van, de már érezhető a tavasz közelsége.

Még szívünkben keserédes az öröm, hiszen a kertben fagyos reggelente a kis út, de már felpezsdül a növény és állatvilág, az élet, ahogy a tavasz bevonul az életünkbe.

A fekete erdei föld egyre veszít területéből, hogy a harsogó zöld fű birtokba vehesse a felmelegedő anyaföldet.

 

Imbolc estéje van. Ilyenkor a szobában roskadásig telt asztalt állítunk süteményekkel tejjel, borral, gyertyákkal, hóvirággal díszítve. A vízzel teli tálban hóvirágok és úszógyertyák ringanak, körülötte gyertyák, melyeket csillámporral díszítettünk fel. Cukrozott szélű poharakba kis mécseseket helyezünk, hogy a fényük megtörjön, és halvány csillogásba borítsa a szobánkat.

 

Régen a kis falvakban, ezen az estén házról házra jártak az angol szüzek, kezükben gyertyával, fejükön egy gyertyákkal díszített koronával, hogy szimbolikusan minden házba, minden szívbe elvigyék a tavasz növekvő fényét.

Az emberek kezükben egy fehér gyertyával átvették a fényt a lányoktól és kívánságukat megfogalmazva, egy földdel teli üstbe állították.

 

„Köszöntünk Brigid, kinek ünnepét ma tartjuk.”

A kívánság gyertyánk derengő fényénél gondolkodjunk el mindazon keserűségeken, megoldatlan feladatokon, bánaton, fájdalmon, melyek nyomasztottak egész évben, és mindazon rossz szokásokon, beidegződéseken, melyeket szeretnénk elengedni ezen az ünnepen, mely megtisztítja testünk, lelkünk, szellemünk. 

Ahogy a sötétség távozik életünkből, úgy távozik belőlem is minden feszültség, felesleges teher. „Ahogy a tavaszi fény növekszik, úgy engedem el azokat a problémákat, amelyeken már nem tudok változtatni.”

 

Gyújtsunk meg egy gyertyát az oltárunk közepén, és mondjuk: ” A téli föld mélyéről, a fény újra visszatér.” Ahogy természet napról napra erősödik, újjászületik a hosszú téli álom után, a mi éltünkben is megjelenik a növekvő fény.

Áldozok még néhány percet a láng fényében megmártózva, elgondolkozva az ősi jósok képességén kik a lángból kiolvasták a múltat, a jelent és a jövőt. Felhívták a figyelmet a veszélyre, és eligazítottak, ha tanácsra volt az embereknek szüksége.

 

Az oltárgyertyával meggyújtom körbe az oltáron a mécseseket;

„Ó Úrnőnk Brigid, ez a tűz és a víz ünnepe, ahogy a földet tisztára mossa az eső és beragyogja a nap viaszos fénye készen arra, hogy újra életet adjon a benne alvó magoknak, úgy tisztuljak meg az összes tehertől, készen állva arra, hogy vágyaim megszülessenek.

Úrnőm, remélem, szereteted és erőd úgy óvja majd utamat, ahogy a tavasz magjairól gondoskodsz.”

 

Legyetek Áldottak!

www.lylia.hu Lylia jósnő, mágia, boszorkányság, boszorkány,