Roma halottkultusz
2006 november 18. | Szerző: Lylia |
A roma kultúrában nagyon erős a túlvilágba, a holtak országába vetett hit és az elhunyt ősök iránti tisztelet. Hisznek a holtak és az élők szoros és megbonthatatlan kapcsolatában. Már csak vidéken él az a szokás, hogy a halottat a saját házában ravatalozzák fel, de az még mindig él, hogy a temetést megelőző napig az elhunyt házában virrasztanak. Így kísérik el a lelkét, segítve neki megérteni mi is történik körülötte. Ilyenkor saját nyelvükön énekelnek neki azok is akik csak messziről ismerték. Néhol a temetést megelőzően felvágják a szemfedelet, hogy szembe tudjon nézni a túlvilágon rá váró megpróbáltatásokkal, míg más csoportoknál pedig megvágatlanul helyezik örök nyugalomra a halottat, védve az idegen hatásoktól.
Ilyenkor nemcsak a tükröket takarják le, hanem a képeket és az ablakokat egy kivételével. A halottól jobbra nyíló ablakot nyitva hagyják, és egy pohár vízbe állított gyertyát gyújtottak meg előtte. Így segítve a lélek átkelését a túlvilági folyón.
A temetésen először egy szövet kerül a megásott sírba, ez a Penrtu punte, a híd, mely összeköti a két világot, és amely a szabad átjutást segíti elő. A koporsóba vagy a sírba behelyezik hagyományaiknak megfelelően, az elhunyt személyes tárgyait; pipa, kés, pénztárca, sál, ostor… stb. illetve pénzt -parát- dugnak a halottaik zsebébe, hogy legyen mivel a túlvilágon vámot fizetni.
Hitük szerint a túlvilág, melyet „Tem mulenge-nek” hívtak, a földi élet pontos mása, annyiban különbözve, hogy a nők ott nem szülnek. Aki béna volt, az ott is béna marad, akinek hiányzott valamelyik végtagja, annak ott is hiányozni fog, s így nem számít majd teljes értékű embernek. Ezért is ragaszkodnak annyira, ahhoz, hogy halottaikat ne boncolják fel.
A temetést követi hat héttel, két hónappal, egy évvel, hat évvel a pomana, mely a halotti torra emlékeztet talán leginkáb. Azokat akik a temetésen részt vettek meghívják újra és tradicionálisan kaláccsal, pálinkával kínálják meg.
www.lylia.hu Lylia jósnő, mágia, boszorkányság, boszorkány,
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Valamikor rég én is foglalkoztam cigány kártyával. Egy cigányasszony odajött hozzám, hogy szeretne jósolni nekem. Egy pillanatra a szemembe nézett, de nem kezdte el a jóslást, hanem kezembe adott egy pakli kártyát. Többszőr is jósoltam olyan embernek, akit nem ismertem. Minden úgy volt, ahogy megjósoltam.A jelen életük és a múltjuk is a legapróbb részletekig.Megijedtem és picit leálltam a jóslásokkal. Aztán ismét elővettem s újra de ezután pár hónapon belűl 4 embernek jósoltam meg a halálát.Azóta soha többé nem vettem elő a kártyát.