Sárkányszem

2006 november 14. | Szerző: Lylia |

 

Pár hete napokig olyan volt a hold, mint egy szépen lassan lecsukódó sárkányszem. Megbűvölten néztük minden este és gondolkoztam vajon ki mindenki figyel bennünket.

 

Először is az asztrállények, ők az egyik kedvenceim. Lakásunk apró koboldjai sok fejtőrést okoztak évekkel ezelőtt, de mára megegyeztünk én vagyok a főnök. Azóta meglepő módon, még a lakást is könnyebb rendben tartani. Egyik nap eltűnt a karkötőm, melyet minden nap hordtam. Nehéz lenne elkeverni, mert széles, impozáns darab volt. Eltelt egy hét, eltelik a másik, már-már lemondtam róla, mikor eszembe jutottak a manók. A manóink. Hangosan közöltem velük, ha nem lesz meg a karkötő, költözhetnek el. Másnap reggelre a konyhaasztal közepén volt. Hogy valóban ők hozták e vissza, igazából, úgy vagyok ezzel mint a mágiával. Ha sikerült nem érdekel, hogy miért történt. Az igazság úgyis odaát van. 🙂

 

Aztán itt vannak az elhunytak szellemei; velük korántsem biztos a jószomszédi viszony. Általában nem szoktam velük foglalkozni itthon, vagy olyan helyeken ahol csak rövid időt töltök. A lakás le van védve, így nem kell különösebben figyelnem, kik jönnek-mennek. Ha pedig máshoz megyek, az az ő területe, nincs nagyon beleszólásom, hogy kikkel lakik együtt. Max. ha kérdezi elmondom mit gondolok, látok.

De ne felejtkezzünk meg a különböző teremtett lényekről, entitásokról. Ők általában egy feladatra lettek létrehozva és ha nem lettek utána feloszlatva, akkor előfordul, hogy ott maradnak és megpróbálnak életcélt találni maguknak. Kifejleszthetnek némi intelligenciát, elkezdhetnek tanulni, de alapvetően nincs mit velük tennünk, kivéve ha negatív érzést keltenek bennünk. Akkor érdemes különböző módszerek segítségével elküldeni, feloszlatni.

Találkozhatunk otthonainkban elementálokkal. Elementárokkal nem. Mert azok Németországban élnek 😉 Magyarországon bizonyos iskolák szerint mind a két lény létezik. Ami abból ered, hogy nem tudtak németül. Vagy angolul. Vagy mindkét nyelven. Na jóóó, de legalább egy sztaki szótárt megnyithattak volna. Elementál: Elemi energiából (Föld, víz, tűz, levegő) felépülő lény. Az elementár is az 🙂 Csak Eckard Strohm szerint. Jogosan, mert ő német, és náluk úgy kell ejteni valóban. Ilyenek a mesebeli szilfek, szalamandrák..stb. Manapság már ritkábban találhatók meg emberek által sűrűn lakott övezetben, mert a természeti energiákat kedvelik jobban. Nálunk a kertbe is beköltözött egy-két lény, miután elültettem az igényelt növényeket.

 

Aztán vannak az angyalok. Neeem nekik nincs szárnyuk. Legalábbis a legtöbbnek. Vagy eldugták. Viszont könnyen szárnynak nézhető a körülöttük látható energiamező. Mindegyik a saját csoportjára jellemző vonásokkal bír. Hozzájuk tartoznak azok az alakok, akik minden gyermek születésekor megjelennek és pár éves 2-3 korukig mellettük maradnak. Kommunikálni nem lehet velük, feltehetőleg valamilyen őrző, esetleg figyelő, szerepet látnak el. De ide tartoznak még az őrangyalok, arkangyalok, uraságok, archonok, hogy csak egy párat említsek, akik bizony figyelemmel kísérik mindennapjainkat.

Magasabb szinten lévő lényekkel, csak magasabb tudat/rezgés állapotban lehet felvenni a kapcsolatot, ilyenek a karma urai, az ősök szellemei, az őrzők, a tanács.

És természetesen ahol a fény létezik, ott az árnyéknak is helye van, így a démonok, démonhercegek is jelen vannak életünkben, bár a legritkább esetben tapasztaljuk meg a közvetlen környezetünkben. Jellemzőbb az áttételes hatásuk.

És persze egymást is figyeljük, figyeljük fizikailag; hogy nézz ki, mit csinál, mit mond? Figyeljük esetleg extraszensz képességekkel (lsd. orosz radionikusok).

 De vajon másokba, vagy önmagunkba tekintünk gyakrabban?